2010 augusztus 14-én 9:00 órakkor Kistarcsánál csatlakoztam be a Lajkó Csaba vezette Székesfehérvár-Ónod az árvízkárosultak megsegítésére indított jótékonysági futáshoz. Előbb érkeztem, mint 9 óra és a polgármesteri hivatal előtt várakoztam. Egy kicsit csodálkoztam, hogy senki sincs rajtam kívül. Főleg, hogy utólag tudtam meg, hogy minden a futást érintő helyiség polgármeseterét külön értesítették az eseményről. A helyi atlétatrikóba öltözött emberek néha megzavartak, azt hittem futni jöttek. Majd később már megszoktam, csak a helybeliek a reggeli folyékony betevőjükért jöttek-mentek, amolyan “népviseletben”.

Pontban kilenckor megérkezett a speciális mentők mikrobusza, amiből kiszáltak a csapattársak. Rövid fényképezkedés és üdvözlés után megkezdtük a 2. napi futást Ónod felé. Eredetileg Gödöllőig terveztem de nem bírtam abbahagyni, úgy éreztem még mennem kell. Számos frissitő és további útközben becsatlakozott futóval Aszód határáig bírtam, ami részemről egy PB, ha a távolságot nézzük(23,6 km). Életem egyik leghosszabb és leghasznosabb futása volt ez. Sztán István ezredes úr, Aszód polgármestere már várt bennünket, és hála önzetlen segítőkészségének eljutottam a pályaudvarra, ahonnan visszavonatoztam Gödöllőre.

Nagyon jó volt látni és átélni, hogy egy cél érdekében összefogást tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy ez egy példaértékű kezdeményezés volt. Sajnos kevés visszhanggal. Sok sikert kívánok és remélem, hogy lesz még folytatása a jövőben is, továbbá, hogy az érintett polgármesterek mindegyike a jövöben legalább egy válaszlevéllel részvétüket és támogatásukat fejezik ki az esemény iránt. Köszönöm, hogy veletek futhattam!