A történet a téli hónapokban kezdődött. Egy közösségi oldalon Harkányi Zoltán sporttárs hívta fel a figyelmem a Száron (Saar) megrendezésre kerülő terepmaraton futóversenyre. A maratoni távra még nem éreztem magam elég felkészültnek, ezért a mini változatára neveztem be. Ez 13.37 km -es távot jelentett. Úgy gondoltam, hogy ez pont megfelelő lesz egy év eleji kezdésnek. Jóllehet sokat kirándultam és túráztam de eddig még egyetlen egy terepfutáson sem vettem részt, ezért nagyon tanulságos volt számomra.
A korai kezdés nem volt ellenemre, sőt szerintem a hajnali, kora reggeli órákban a legideálisabb idő a futásra. Az óraátállítás miatt a tervezettnél korábban kellett indulnom(5:45), hogy időben a rajthoz érkezzem. Sokszor elgondolkodom, ki az az ember, aki vasárnap hajnali 5 kor felkel azért, hogy x kilométert utazzon, hogy utána jól lefárassza magát. Ilyenkor egy kicsit golyósnak érzem magam, hiszen racionális választ nem találok. Így volt ez az esemény napján is. Ez az érzésem az M1-es autópálya lehajtója után szűnt meg, amikor figyelmes lettem egy teljes felszerelésben futó emberre, aki felém fordult és stoppolt. Megálltam és felszedtem. Ki lehet az az épelméjű ember, aki a rajt előtt fél órával és a rajttól közel 10 km re fut, hogy időben odaérjen és teljesítse a terep maratoni távot? Jó volt látni még egy golyós embert….. és a rajtnál több mint száz hasonló emberrel találkoztam.
A regisztráció során ismerkedtem meg a dugókával. Ez egy kis bizbasz, amit az ember ujjára kell húzni, majd rajt előtt egy kis kütyübe kell belenyomni, amivel törlöm a tartalmát. Minden egyes ellenörző pontnál meg kell állni és “dugni”. Ezzel, gondolom a teljesített táv időeredményét rögzítjük. Most értettem meg milyen az a 335 méter szintemelkedés. Azt hiszem ez egy jó alap lesz a Kékes csúcsfutáshoz…..és ideje komolyan venni…. Egy kedves sporttárs az első ellenőrző pontnál, ami a domb tetjén volt meg is látogatta a rókacsaládot… és megkönnyebülten folytathatta útját …. Ez után az élmény után rövidebb távon folytattam az utam immáron visszafelé és a dombról lefelé. Futottam a jelzést követve és egyszer arra lettem figyelmes, hogy nincs jelzés. Hátranéztem és csatlakoztam a mögöttem más irányba tartó kettő főből álló csoporthoz. Majd egy idő után világosodtam fel, hogy ők sem taláták a jelzést. Szóval bolyongtunk, mint maci a málnásban és közben megosztották velem az utolsó energia szeletüket is. Utólag is köszönöm, jó érzés volt ! Ilyenkor határoztam el hogy összeírom a nap tanulságát, ha még az esti órákban megtalálom valaha a célt. Magam sem értem de rövid idő után kereszteztünk egy utat. A helyes utat. Ezen folytattuk tovább a következő ellenőrző pontig, ahonnan a célig egyenesen vezetett az út. Én annyira belefeledkeztem a futásba, hogy átfutottam Száron. Egy kis helyismeret után irányba vettem a sportcsarnokot, ahol dugókáztam. Így ért véget az első terepfutásom. Mindig megfogadom, hogy a futás utáni első gondolatomra hallgatok. Ez most az volt: Mikor lesz a következő félmaraton?
És a nélkülözhetetlen tanulság:
- mindig érkezz időben, lehetőleg jóval előbb, mint a rajt
- ismerd meg kellően a terepet
- ha lehet, vegyél magadhoz túlélőcsomagot
- ha lehet legyen nálad gps de legalább telefon
És végül a fülembe cseng Papp Péter, a kancellár.hu vezérigazgatójának szavai. Eredmény != nem eredmény + kifogás. Az időeredményemen ez meg is látszik, kifogásnak helye nincs. Tanulságnak jó volt és persze remek kikapcsolódás egy nagyszerű környezetben. Köszönet a rendezőknek! Az idő kitűnő tavaszias volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.
És végül video is készült egy lelkes futó jóvoltából: Vértesi TM 2010